A magyar Larousse
Publikálva: 2011. 04. 21., 09:58 | Szerző: Antal B. Gábor | Címkék: advocaat, agave, alexandra koktél, alkohol, alkoholtartalmú ital, alkoholtartalom, anisette, armagnac, avinált bor, baileys, báreszköz, borpárlat, bourbon, brandy, cefre, cherry brandy, cognac, daiquiri, drink italgasztronómiai magazin, dry, eredetvédett, erjesztés, gabonawhiskey, gasztrokultúra, gasztronómia, gasztronómiai enciklopédia, gasztronómiai lexikon, geopen kiadó, gin, gyümölcspárlat, hungarikum, irish coffee, italgasztronómia, italok, jerezi bor, kirsch, koktél, konyak, larousse, lepárlás, lexikon, likőr, malátawhisky, malátázás, manhattan koktél, manzanilla, martini dry koktél, mezcal, pálinka, pálinkatörvény, párlat, pisco, shaker, sherry, snapsz, szesz, szeszes ital, szeszes italok, tafia, tequila, vodka, whiskey, whisky, xérès --> 4 hozzászólás »Hurrá! Fordulóponthoz érkezett a magyar gasztrokultúra! A hazai étel-ital szakértők, a vendéglátó profik, és az érdeklődő, igényes, ínyenc vendégek nyilván egyaránt kitörő örömmel fogadták a történelmi áttörést, a Larousse magyar megjelenését. Már önmagában a megjelenés ténye is hatalmas teljesítmény és előrelépés, melyről magam is csak a legnagyobb lelkesedéssel tudok beszámolni.
És hogy miért ez az elfogult rajongás? Mert az először 1938-ban megjelent, majd azóta hat kiadásban továbbfejlesztett gasztronómiai lexikon (mely – a rosszul magyarított – elnevezése ellenére inkább enciklopédia) a szakma bibliájának számít. Bár sokan kritizálják, hogy túlságosan „francia”, mégis talán a leghitelesebb a gasztronómia területén. Persze létezik még számos (nemzetközileg is) mérvadónak tekintett egyéb szaklexikon, enciklopédia, meg rengeteg elismert szaktekintély szakkönyvei, azonban időnként könnyen kiderül, hogy ezek képesek azonos témában (amúgy teljesen hitelesen) egymásnak ellentmondó kijelentéseket, meghatározásokat közölni. Bevallom, velem is többször előfordult, hogy – úgy a nyolcadik megingathatatlan, de ugyanakkor egymást kölcsönösen kizáró, vagy minimum zavarba ejtő ételügyi szakkönyvi tényközlés után – abszolút elbizonytalanodva, előveszem a Larousse-t, majd az dönt, ahogyan ott írják. És ez nagyjából az egész világon így működik, ez a nagy döntőbíró. Eddig bevált. Nem csoda tehát, ha kalapomat magasra emelem a hazai megjelenés alkalmából.
Nézzük a puszta tényeket
A (Geopen kiadó gondozásában megjelent) könyv már a maga materiális mivoltában, jelenségként is jelentős. Látványos, mutatós műnyomó papíron. Súlyos könyv, több mint öt kilogramm. Közel 1000 oldalon, 4000 szócikkel, 2500 recepttel valamint 1700 fotóval. És 25 000 forintba kerül. Már tárgyként (sőt hovatovább értéktárgyként) is minden könyvtár dísze lehet.
Larousse néven megjelenni azonban nemcsak rangot, hanem egyben hatalmas felelősséget is jelent. Az olvasó hisz benne, tehát bűn félrevezetni, de akár csak összezavarni is. A Larousse fontossága ugyanis a használati értékében rejlik (vagy mondhatjuk: így élvezhető) tehát főleg ilyen szempontból teszem vizsgálatom tárgyává.
Ilyen felfoghatatlanul hatalmas információhalmazban viszont a lexikon szinte vizsgálhatatlan, de mindenképpen messze meghaladja egy ember lehetőségeit. A könyvből a saját érdeklődési köröm szerint kiemeltem egy szakterületet, így elemzésemet, kritikámat csak erre korlátozom. Ez pedig az italok, azaz pontosabban a szeszes italok világa, mely – mint tudjuk – a gasztronómiának mindig is elválaszthatatlan részét képezte, sőt abban meghatározóan fontos szerepet játszik. Ezt az összmennyiséghez képest még mindig csekély, de önmagában azért egyáltalán nem elhanyagolható terjedelmű részt is csak szúrópróbaszerűen boncolgatom, és persze azt is messze a teljesség igénye nélkül.
Hibát hibára
Már a részletek elemzése előtt – csalódott, sőt megtört szívvel – vagyok kénytelen megállapítani, hogy szeszes italok témakörében a Larousse magyar nyelvű kiadása sajnos egyáltalán nem az a megingathatatlan és megfellebbezhetetlen szaktekintély, aminek a neve és a híre alapján lennie kellene. E tárgyban ugyanis igen sok csacska butaságot közöl, melyeket – keményebb megfogalmazással – persze minősíthetnénk tévedésnek, hibának, elírásnak, félrefordításnak, szerkesztési, lektorálási problémának, a vonatkozó szabályok, törvények nem ismeretének, vagy egyszerűen csak hiányos tárgyi tudásnak, illetve szakmai hozzá nem értésnek, sőt, netán akár sima hülyeségnek.
Nem hiszem azonban, hogy a hibák okainak keresése, vagy azok magyarázata lenne fontos. Fontosabb, hogy észrevegyük a hibákat, még mielőtt félrevezetnék az érdeklődő olvasókat.